"Vér és vér mindenütt. Rémálomba illő vértócsák. Hátborzongató csíkok a falakon.
  Illetve nincsenek is falak. Mind a négy oldalról pókháló vesz körül. Karvastagságú szálak milliói, némelyek szabályos mintát alkotva fonódnak össze, mások rendszertelenül futnak szét. Sok véres is akad köztük. A háló szövedéke mögött újabb hálók, ameddig a szem ellát. A sorok a végetelenbe nyúlnak.
  Tekintetem elszakad a falaktól. Gondolatban gyorsan leltárt készítek a látvány többi részletéről. Érzéketlenül. Gépiesen.
  Az a csöpögő hang-egy test lóg fejjel lefelé a szoba közepén a háló alkotta mennyezetről. Nincs feje. A nyak tátongó, vörös köréből vércseppek hullanak a padlóra. Még így, fej nélkül is ráismerek.
  -APA!-sikoltom, hogy majd beleszakadnak a hangszálaim.
  Tőlem balra villámgyorsan felém fordul és rám vicsorít valami ocsmány teremtmény. Egy hatalmas, krokolidfejű kutya. Alatta mozdulatlan test-anya. Illetve ami még megmaradt belőle.
  Jobbról egy iszonyatos vonítás.Gret! A padlón ül, mereven bámul rám, oldalra dől, az arca falfehér, kivéve ott, ahol vér borítja. Már épp kiáltanék neki, de akkor félig elfordul, s látom, hogy ketté van hasítva."